„A szóbeli erőszak nem „konfliktus”, hanem egy határ megsértése." (Evens, 2004)

Napjainkban rengeteg párkapcsolatban jelen van a szóbeli erőszak  és/vagy lelki erőszak valamilyen formája. Olyanokban is, amelyekről nem is feltételeznénk. Az agresszió ezen formája, kivétel nélkül, mindig megelőzi a fizikai bántalmazást és általában zárt ajtók mögött zajlik. Bár vannak látható jelei, de azok nem annyira egyértelműek és látványosak, mint a fizikai sérülések. Ha fizikai bántalmazást szenved el egy nő, általában egyértelműen tudja, hogy valami nincsen rendben, ez nem helyes, vagy ennek nem így kellene lennie függetlenül attól, hogy akar vagy képes-e változtatni élethelyzetén és kilép-e a kapcsolatból. A verbális/lelki agresszió egyes formáit gyakran fel sem ismerik, vagy, ha felismerik is a környezet elbagatellizálja a problémát.

Káros hatásai hosszútávon mutatkoznak. Vezethet önértékelési zavarokhoz, okozhat problémát a későbbi, újabb párkapcsolatokban.

Mégis sok nő marad... De miért? Mert nem csak azt nem tudják hol vannak a saját határaik, hanem azt sem, hogy egyáltalán ezek a határok léteznek. Ezek felismerése, megtalálása, majd a határok stabil lehelyezése a gyakorlatban komoly önismereti munkát igényel.